2008. július 16.

» Gold Coast Marathon 2008

Ismet sikerult tulelni a lassan mar szokasossa valo maratoni futast, bar egy kisse csalodott vagyok de ne menjunk ennyire elore. Persze igy leirva "csak" egy kis futkosas, de szerintem a legnehezebb resze a futast megelozo kb. 4 honap. Mivel lusta ember vagyok, eleg nehez ravenni magam hogy minimum 4-szer hetente keszuljek, es sokszon baromira nincs kedvem futni a melo utan. A hetvegerol ne is beszeljunk, amikor megvan a heti edzesadag, es altalaban hetvegen vannak a hosszab futasok. Legszivesebben meg aludnek, de altalaban vasarnap almosan, csiga lassusaggal kivanszorgok az agybol es felveszem a futocuccot, es neha elofordult hogy 3 orat kellett edzeni. Ez a legmacerassabb az egeszben, a felkeszules. Ha magat a versenyt nezi az ember az tok jo buli, sok ember, jo hangulat, de a felkeszulest azt illik komolyan venni, kulonben akkor a verseny is csak szenvedes lesz, es annal nincs rosszabb amikor az ember kituz egy celt es a sajat hulyesege miatt nem sikerul.
Ebbe sajnos majdnem belefutottam, mert par hettel az verseny elott egyik hetvegen kb fel oras futas utan elkezdett fajni a labam, de nem igazan torodtem vele, ha faj hat faj, majd elmulik, igy valahogy meg a maradek ket orat vegig nyomtam. Akkor kezdett gyanus lenni a dolog amikor egesz nap santikaltam es csak nem akart elmulni. Gondoltam aludjunk ra egyet, majd masnap meglatjuk mi lesz. Masnap reggel felkelve ugy nezett ki a vadlim mint akit megvertek, tiszta piros volt, es mondanom sem kell hogy ugyanugy santitottam. Ilyenkor persze minden rossz eszebe jut az embernek, hogy mi lehet a baj, izomszakadas, inszakadas, levagjak az ember labat stb.:) Irany a doki, sikerult bejutni elsokent ugyanis meg senki nem volt a rendeloben rajtunk kivul. O hummogott, es megallapitotta hogy egy sulyos huzodast sikerult osszeszedni, amit pihentetni kell min. 10 napig. Mondtam hogy szo sem lehet rola, 4 het mulva nekem maratont kell futni. Elkezdtem alkudozni vele, lementunk 7 napra, mondta hogy egy het azert kell. OK, de addig mi lesz, mert hat edzes az kell. Latta hogy nem tud meggyozni, es vegulis abban maradtunk, hogy futhatok sajat felelossegre, de ha faj abbahagyom. OK, deal.:) Ja, meg irt fel valami bogyot is. Vegulis par nap szenvedes utan javult a helyzet, es probaltam visszaallni a regi utemtervre.
A verseny hetvegejen mar penteken lementunk Surfersre, meg idoben sikerult talani szallodat. Igaz, hogy nincs messze Brisbane-tol, de inkabb kenyelmesen akartuk tolteni az idot, es nem rohanassal. Meg a verseny elott volt egy masik huzosabb elmenyem, ugyanis a Melcsi egyik Taiwani kollegaja elvitt bennunket pentek este japan etterembe. Ez meg nem is lett volna baj, csak rabiztuk a kajarendelest. O persze beleadott mindent amit csak lehet, es finoman szolva minden s..rt osszekajaltunk. Este aludtam vagy 3 orat, mert annyira megartott a sok "finomsag". Egyebkent tenyleg jo volt, bar volt amirol nem tudtuk mibol is keszult. Gondoltam ha ez igy folytatodik, akkor lottek a maratonnak, mert fajo hassal nem lehet futni. Szombaton valamennyire javult a helyzet, igaz, akkor meg egesz nap zuhogott az eso, es olyan vihar volt, hogy a szalloda erkelyen a szeket ide-oda lokdoste a szel. Kotyvasztottam magamnak a frissito piat, amit szombaton le kellett adni. Szepen fel volt cimkezve hogy melyik km-hez vigyek es biztam benne hogy meg fogom talalni masnap a frissito allomason futas kozben. Minden 5 km-en volt "refreshment station" ahol lehetett vizet inni, fejre/labra locsolni, vagy ki mit akart, illetve ha volt sajat lotty akkor azt magunkhoz lehetett venni. En 10,20 es a 30 km-hez pakoltattam magamnak, hatha jobban segiti a tulelest mint a sima viz. Persze mire leadtuk a cuccot, szetaztunk a nagy esoben.

Masnap hajnalban keles, ugyanis a rajt reggel 6:50-kor volt a maratonistaknak, a felmaratont mar 6:30-kor ellottek, szoval mi meg jol jartunk, bar ki tudja?!:) Kis melegites, mp3-as lejatszo tobb mint 4 oranyi Hofi-val beizzitva, es nekiindultunk a tomeggel. A futasrol nincs mit irni, kb 30km-ig eleg jo tempot nyomtam, legalabbis magamhoz kepest, a felmaratonos reszidom is szinte az eddigi legjobb volt, 1:58 koruli. 30 utan jott a holtpont es a tempom rohamosan lassult, a legnehezebb ilyenkor fejben lejatszani a dolgot, ravenni magam hogy ne alljak meg, meg setalni sem. Ilyenkor persze rajon az ember hogy nem kellett volna ilyen jo idot menni az elejen, jobb lett volna tartalekolni, de ilyenkor mar nem sokmindent tehet az ember, probaltam a legtobbet kihozni az adott szitubol. A celom az 4:15 lett volna, sajnos ez nem sikerult, ezert volt egy kicsit csalodas, de vegulis par percet sikerult a tavalyi idobol faragni es a vege 4:24 lett. A celban Melcsi, Anita es Zoliek vartak, ezuton is koszi a biztatast a kis csapatnak, meg a tavolrol szurkoloknak! Azert kellett a biztatas a maradek par szaz meterre.:) Foleg hogy addigra ugy ereztem mintha ket tuskon jarnek, es eleg nehezen ment egymas utan rakosgatni oket.

Vegulis jol sikerult a hetvege, megha nem is sikerult a kituzott celt megfutni. Ismet jo hangulat volt, vasarnapra a nap is kisutott, es elmondhattam a nap vegere hogy aznap a 4000 futo kozul akik a maratont lenyomtak az egyik en voltam.:) A 4:15-os ido meg marad jovore!

2008. július 1.

» O'Reilly's

12:08 | Posza | 1 komment

A hetvegen ismet nem unatkoztunk, hanem Gyula otleten felbuzdulva csatlakoztunk hozza egy kis kirandulasra. Gyula kedvenc helyeinek egyike a Lamington National Park, ide tuztuk ki az aznapi turat.

Az O'Reilly's maga egy szallashely, nevet pedig az O'Reilly csalad utan apta, akik tobb mint 90 eve latjak vendegul az odalatogatokat. Rendelkeznek egy boros pincevel is, ahol meg lehet kostolgatni a boraikat, megnezni a gazdasagot es egy etterem is talalhato a teruletukon. Ez meg a hegy aljaban talalhato, ahova mi tevedesbol kapasbol befordultunk, azt hittuk megerkeztunk :)

Egy igazi vendegszereto csaladrol van szo, akik nemcsak szallast adnak, hanem vendegeiket be is vezetik az esoerdo vilagaba, bemutatjak a kornyeket sajat csaladjuk torteneten keresztul, turakat es kulonfele programokat szerveznek (madarles, ejszakai "vilagito kukac" tura, stb). A szallashelyek kozott mindenki kedvere (na es penztarcajanak megfeleloen) valogathat a kertre illetve hegyekre nezo szobaktol kezdve az egy-ket haloszobas apartmanokig, sajat pezsgofurdovel es terasszal. Az arakat csak kivancsisagbol neztuk meg, a legalapabb szoba $215/ejszakatol kezdodik... Egy nagyon szep es romantikus hely, szivesen kiprobalnanak a kis vendeghazakat.. na majd egyszer ;)

Juliusban nyitjak meg a "The lost world spa" elnevezesu wellness kozpontjukat, ami szinten igeretesen hangzik...

Na de vissza a vasarnaphoz... Kisebb-nagyobb bonyodalmak ellenere, de odaertunk. Az egy orasnak saccolt utat kb ket ora alatt tettuk meg, az utolso 33 km-t kacskaringos utakon, ahol egy rendkivul ugyesen manoverezo terepjarosnak koszonhetoen max 20 km/h-val haladtunk felfele, holott a kanyarok elott ki volt teve, hogy 40 km/h-val javallott bevenni oket.. hat nekunk ezt a buvos szamot meg az egyenes szakaszokon sem sikerult elerni, biztosan nehez egy terepjaroval "hegyet maszni" :)

***Felmerul a kerdes hogy miert nem eloztuk meg oket. Az ut nemcsak kanyargos volt hanem egy savos is. Volt ahol kiszelesedett az ut, de csak epp annyira hogy par auto el tudja engedni a szembejovo forgalmat. Mindig sikerul bena soforoket kifogni, es eleg egy a sor elejere, aki csak nez elore maflan es minusz kettovel veszi be a kanyart, a tukrot nem ismeri es nem latja hogy jopar auto van mogotte akiket feltart. Lefele mar gyorsabb volt, senki nem volt az uton, es meg sotetben is sokkal gyorsabban lertunk. Igaz a Melcsinek ez a tempo mar gyomorkavaro volt, plane vacsora utan.:) (Posza)

Ezt csak tanulsagnak irom, ha mas is kedvet kapna, akkor minimum ket oraval szamoljon Brisbane belvarosatol.
Vegre valahara felertunk, a tobbiek (Betti, Zoli, Gyula) mar fennt vartak minket. Egy uj parral (Kriszta es Gergo) kiegeszulve nekivagtunk az esoerdonek, az cel az Elabana Falls volt. Ez egy 7.5km-es tura, de tobb utvonal kozul is lehet valasztani (pl a Tree Top Walk, amikor egy fuggohidon setalsz a lombkoronak magassagaban).
Lefele az utat jol eldumaltuk, rengeteg fenykep keszult, majd nem birtunk betelni a vizeses latvanyaval. Koszonhetoen az idei sok esonek, nagyon szep volt es nem csak ugy folydogalt a viz lefele :) Kigyonyorkodtuk magunkat, majd visszaindultunk, hogy nehogy ranksotetedjen. Felfele kicsit macerasabb volt, de nagyon jol esett a mozgas mindenkinek.
Mikor felertunk, akkor egyontetuen arra szavaztunk, hogy meg uljunk ki az etterem teraszara es nemi kajalas mellett nezzuk meg a naplementet is. A kajarol csak jot tudunk mondani. Volt $7.5-ert egy ugynevezett "bottomless" leves, ami egy zoldsegleves (karfiol, brokkoli, repa, krumpli, sutotok, zoldsegle osszepuresitve, fuszerezve..nyammm) es annyiszor lehetett szedni, ahanyszor jol esett (innen a bottomless = feneketlen elnevezes).

***Persze az en beef burgeremet sikerult elfelejteni rendeleskor es majdnem ehen maradtam.:)(Posza)

Ekkor mar besotetedett es ideje volt indulni. Lefele a hegyrol mar szinte alig volt forgalom, majdhogynem mi voltunk az utolsok, akik fennt maradtak ilyen sokaig. :)

2008. június 23.

» Egy kellemes oszi vasarnap Malenyben illetve Montville-ben

09:07 | Posza | 0 komment

Ez a ket falucska a Sunshine Coast "folott", pontosabban a Blackall Range felett helyezkedik el 550 meter magasan, gyonyoru kilatassal a Glass House Mountains-ra (Uveghegyekre). Sokszor jartunk mar itt, hiszen kituno egy kis setaval, finomsagok kostolgatasaval egybekotott delutan eltoltesere, de a kornyeket bejarva egy tartalmas es mozgalmas egynapos program is kerekedhet belole.

Most mi a lustabbik megoldast valasztottuk (miutan Posza meg reggel futott egy laza ket orat edzeskepp) es Bettivel & Zolival kiegeszulve ismet ellatogattunk erre a kedvencek kozt szereplo helyre. Ma kb 6000 lakosa van es minden modernebb kori ceg is megtalalhato (bank, kormanyzati hivatalok, uzletek stb), de megis megmaradtak az akkori epuletek, kis kezmuves boltok es talan valamennyire az akkori hangulat is. Ime egy kis tortenelem a teljesseg igenye nelkul.

Meg joval az europai telepesek (1840-es evek eleje) erkezese elott Aboriginalok laktak a kornyeket, majd a feher emberek betelepulesuket kovetoen kiszoritottak oket es megkezdtek a falu kiepiteset. Az elso idokben egy foutat epitettek Brisbane es a Gympie-i aranymezok kozott. Maleny-t, mint telepulest eloszor a 1892-93-as postai cimtarban emlitettek.

Razorbach volt Montville akkori neve es tobbnyire nemet telepesek laktak. 1897-ben nyitottak meg az elso iskolat, Razorback Provisional School neven. Kesobb Maleny Mountain-nek hivtak egy skot varos - Town of Maleny - utan.

Eloszor fafeldolgozassal foglalkoztak, amelynek koszonhetoen rengeteg terulet "szabadult fel", teret adva ezzel a tejgazdasagnak. A Maleny Butter ceg 1903-ban kezdte meg tevekenyseget, am 1940-ben bezart, de az epuletek a mai napig allnak. Magan farmkent tovabbra is mukodott (marhatenyesztes es tejgazdalkodas) es 2004-ben megnyitotta kapuit a Maleny Cheese sajt gyar, amely ma is latogathato es mindig meg lehet kostolni nehany finomsagukat.

A faluban es kornyeken a mai napig megtalalhatoak a fazekas muhelyek, fafaragok, butorkeszitok. Fobb esemenyek a kornyeken a Maleny Folk Festival, ami evente kerul megrendezesre Woodford-ban, Woodford Folk Festival neven, illetve a Barung Wood Expo, ahol helyi iparosok muveiben gyonyorkodhetunk.

A tortenemel konyvek emlitik, hogy az elso Vilaghaboru miatt a falvak nepesseg igencsak megcsappant, mert sok ifju szolgalt Gallipoliban es eszak Franciaorszagban.

A masodik Vilaghaboruban pedig ausztral es amerikai csapatok is allomasoztaka kornyeken.

A mai napig szamos telepesnek a leszarmazottai elnek a kornyeken, sokuk apolva az osok hagyomanyait, tovabbvive a farmot, uzletet stb. Emellett sok etterem es kavezo is megtalalhato, a teliesebb (na jo, mondjuk azt, hogy oszi) idoszakban forralt bort is kortyolgathatunk a sutemenyunk melle, mint azt a hetvegen mi is tettuk. Megkostoltunk szamos finom sajtot es persze egy-ket fajtat vettunk is. Az egyik izeben nagyon hasonlit az otthoni korozottre, de sokkal kremesebb annal, valamely sajtfajtabol kevertek ki (de az elado holgy nem nagyon tudta, hogy a fuszereken kivul mibol is van) illetve egy wasabis cheddarral na es ismet nehany szep emlekkel lettunk gazdagabbak :)

Montville-rol, Maleny-rol es a kornyekrol itt olvashatsz bovebben!

2008. június 14.

» World Press Photo 08

20:16 | Posza | 1 komment

World Press Photo 08

Ma gondoltunk egyet es megneztuk a kiallitast, nem bantuk meg. Nekem nagyon tetszett es szivesen lattam volna a tobbi palyamuvet is, nem "csak" a nyerteseket. Talalkoztunk ket magyar fotos dijnyertes kepeivel is (Gardi Balazs es Szigetvary Zsolt).

A kiallitas junius 12-30-ig latogathato Brisbane-ben, a Power House-ban (New Farm), a belepes ingyenes... erdemes megnezni.

2008. március 31.

» Fraser Island

18:19 | Posza | 0 komment

Kicsit le vagyunk maradva a beszamolokkal ha jol latom.:) Hat akkor essunk neki...
Kezdjuk a Fraser szigeti beszamoloval. Par hettel a F1 utan elmentunk egy hosszu hetvegere hatosban (Zoliek, Anitaek es mi) Fraserre, ami eleg nepszeru hely itt Au-ban. Az erdekessege, hogy egy hosszu homoksziget (130km) es csak negykerekmeghajtasu terepjaroval lehet ra felhajtani. Brisbane-tol kb 300km-re eszakra van, ezert mar csutortokon kocsiba ultunk es melo utan irany Hervey Bay, ahonnan masnap majd komppal atmegyunk a szigetre. Igaz hogy az ut nagy reszen zuhogott az eso, ami nem volt eppen jo jel egy 3 napos kirandulas elott, de remeltuk hogy minel elobb elall. Majd kiesett a szemem mire odaertunk, mert a kamionok csaptak rendesen a vizet, sotet is volt, a tarsasag meg csondben volt. Vagy azert mert faradtak voltak, vagy mert a zabszem bent volt, ki tudja.:)
De epsegben megerkeztunk, a szallas mar levolt elore foglalva, csak szolni kellett a managernek hogy keson erkezunk. Sikerult kiberelni egy apartmant viszonylag olcson, bar annyira tetszett hogy tobb napot is el tudtunk volna benne tolteni. Kicsit kesobb Zoliek is befutottak, kis kaja utan irany aludni.
Masnap korankeles, pakolas es mentunk felvenni a terepjarot. Kaptunk egy Toyota Landcruisert, hatan kenyelmesen elfertunk benne, volt tetocsomagtarto, ahova az osszes cuccot fel tudtuk pakolni. A cegnel ahol bereltuk kaptunk egy kis oktatast is videoval egybekotve, hogyan is kell homokon vezetni, mire vigyazzunk es melyek a szabalyok. A lenyeg hogy homokon szinte mindig be legyen kapcsolva a 4 kerek hajtas illetve a difizar, es ha nagyon elassa magat, akkor engedjunk le a kerekekbol es kisebb kereknyomassal jarjunk. Amikor lattam hogy automatavaltos, akkor kicsit vakartam a fejem hogy ez hogyan fog elmenni a homokban. Eddig egyszer voltam Fraseren, de akkor a napi 3 elakadas az normalis volt.:) No majd meglatjuk.
Mikor megvolt az eligazitas, atpakoltunk minden cuccot, es irany a kompkikoto. Az ut soran szoktuk egy kicsit az auto mereteit. Persze Zolinak es Rolinak ez nem volt gond mert ok mar hozzaszoktak hogy felulrol nezik a forgalmat teherautobol illetve kamionbol, nekem meg furcsa volt. Gyorsan hozza lehet szokni, bar sima kozutakon szerintem nem sok ertelme van egy terepjaronak, es mint a nevebol is valamint sajat tapasztalat alapjan is inkabb terepen erzi jol magat, vegulis erre lett kitalalva. Persze itt az ilyen nagy jarganyok sokkal nepszerubbek mint otthon, es nem szamit statusz szimbolumnak, nem azert vesznek hatalmas terepjarokat mert tobbnek akarnak latszani vagy elmondhassak hogy nekik mekkora van... marmint autojuk.:) Szoval ez nem a tehetosebb "vallalkozoi" reteg kivaltsaga, hanem itt tenyleg azert veszik, mert elhuzza a kishajot, illetve egy csomo olyan kirandulohely van Ausztraliaban amit csak ilyen jarganyokkal lehet bejarni. Ilyen a Fraser sziget is.
Mikor kikotottunk akkor az elso uticel a szallashelyunk volt, de nem nagyon kapkodtuk el, sotetedesig raertunk, ezert utba ejtettuk a Lake Mackenzie-t, ami egy kristalytiszta to a sziget kozepen, olyan tiszta mint a tenger, feher homok a partjan, pedig edes vizi to. Sajnos az ido esos volt, ezert inkabb csak korbeneztunk.
Utana mentunk tovabb a tengerpart fele, es mar mindenki azt varta mikor tudunk szaguldozni a homokos parton. A kis erdei utakat a jargany meglepoen jol viselte, es be kellett vallanom, hogy megvaltozott az automata valtos terepjarokrol a velemenyem, mert automata valto ide vagy oda, nem igazan szamitott hogy merre is megyunk, meg csak jelet sem adta hogy barmikor is el akart akadni. Pedig probalkoztunk rendesen.:)
A szallast meg sotetedes elott elertuk, ami egy tengerre nezo haziko volt, es a latvanytol ismet elhangzott a "hu, de sz@r is nekunk" kijelentes.:) Lepakoltuk a kocsit, es amig keszult a vacsora, Zoli es Roli elment "bejaratni" a kocsit. Magyaran meghajtottak a homokon ahogy csak lehet, mielott meg a dagaly megjon es nincs tok sotet. Nem tudom mit csinaltak igazabol, de epsegben jottek vissza.:)
Masnap sajnos megint esore ebredtunk, de ez nem jelentett gondot, vegulis nem akartunk bent ulni egesz nap. A cel az Indian Head, ami tolunk meg kb. 80km-re volt vegig a part menten. Eso ide vagy oda, nem igazan fogott vissza bennunket, hogy szaguldozzunk egyet a parton, persze "szigoruan betartva" a 80km/o sebesseget.:) Viszonylag gyorsan elertuk az Indian Head-et, ami egy tengerbe nyulo sziklacsucs, es a tetejerol gyonyoru a kilatas. Igaz hogy a borult es esos ido miatt nem volt annyira szep de azert igy sem panaszkodtunk. Par km-re van az Indian Head-tol a Champagne Pool, ami egy termeszetes sziklakkal korulvett medence, ahogy a hullamok megtornek a sziklakon, olyan erzese van az embernek mintha pezsgofurdoben ulne. Sajnos nem tudtuk kiprobalni, mert eleg hideg volt, azert nem maradtunk le semmirol, de errol majd kesobb. Itt is kibambultuk magunkat es kicsit tovabb mentunk eszakra, ahol a terkep szerint volt egy bolt. Kicsit furcsa volt a semmi kozepen egy kis benzinkut, mellette egy bolt, ami egy otthoni ejjel-nappali kozertre hasonlitott. Az eladon es rajtunk kivul nem nagyon volt mas, bar neha beesett mas vevo is. Itt kifujtuk magunkat majd elindultunk hazafele. Igy leirve rovidnek tunik, de mindez egy napos program volt. Amire mindig vigyazni kellett, az apaly es dagaly idopontja, mindig a dagaly elott el kellett indulni, es barmi is volt a cel azt el kellett erni, mert kulonben ha a parton er a dagaly bennunket, akkor siman bemos autostol a tengerbe. Lattunk par elrettento fotot nehany poruljart kirandulorol, akinek egyszeruen elvitte a viz az autojat. Kisse draga kirandulas lett volna ha nem vigyazunk. Szoval idoben elindultunk visszafele, persze az ut soran nem hagytuk ki a nagyobb bukkanokat, mely homokot de csak nem sikerult elakadnunk.:) Utkozben megalltunk Eli Creek-nel, ami egy kis patakocska a sziget belsejebol, es belefolyik a tengerbe. A poen az, hogy ha az ember kicsit feljebb megy es belefekszik a patakba, a sodras siman leviszi a tengerig.

Az ido miatt ezt nem probaltuk ki csak vegiggyalogoltunk benne, viszont ha mar a vizatfolyas adott volt a parton, ismet kihasznaltuk az alkalmat a jarganyunk tesztelesere. No, itt aztan volt vizes homokban szaguldas, frocskoles, patakon(ban) keresztbe-hosszaban. Arra azert vigyaztunk hogy ne nagyon menjunk bele melyen a patakba foleg ne alljunk meg benne mert a sodras kimosta volna a kerekek alol a homokot aztan cibalhattuk volna ki a kocsit belole. Vacsorara sutogettunk egy kicsit, es ha mar a keglivel szemben volt egy melegvizes jacuzzi, hat azt is kiprobaltuk.:) Vegulis jol sikerult a nap, megha esett is az eso.

Harmadik nap csodak-csodaja, napsutesre ebredtunk. Rovid tanakodas, hogy mi legyen a program, mert delutan 4-re a komphoz kellett ernunk. Vegulis abban maradtunk, hogy amilyen gyorsan csak lehet, irany fel megint az Indian Head-ig, hatha szebb lesz a kilatas a napsutas miatt, a tobbit meg majd meglatjuk. Gyors pakolas a kocsira, es amikor epp indulni akarunk, a jargany nem indult. Rovid fejvakaras, es leszolitjuk az elso arra jaro vendeget, hogy nincs-e veletlenul indito kabale. "Veletlenul" volt neki, biztos nem eloszor turazik.:) Kocsi beindul, majd sok "tankju" utan irany megint a parti szaguldas. Egesz mas az elmeny napsutesben, mindennem mas a szine a tenger gyonyoru kek, a homok sem olyan szurke hanem majdnem feher. Ismet fel az Indian Head-re, es teljesen mas latvany fogadott. Mint a kepeslapokon, kek tenger, lattunk delfineket, teknost, es meg capakat is. Az egyik turavezeto szerint tigris capak, ami eleg gyakori errefele. Volt egy-ket meresz pacas, akik derekig bementek kukacot logatni, mi lattuk fentrol hogy hol van a capa, ok meg nem nagyon torodtek vele. Nem tudom tudtak-e hogy toluk par tiz meterre 2-3 capa olalkodott. Mikor kigyonyorkodtuk magunkat ismet elmentunk a Champagne Pool-hoz, ahol most mar furodtunk is, erdekes volt amikor a nagy hullamok miatt bezudul a viz, es kapaszkodni kellett hogy ne kenjen oda a sziklahoz.
Mikor kiaztattuk magunkat, elindultunk vissza komphoz, ami a sziget masik oldalan volt. Utkozben megalltunk megint Lake Mackenzie-nel, es itt is mas latvany fogadott mint ket nappal korabban, a viz kek volt, a homok feher, es el sem akartuk hinni hogy ez "csak" egy to. Persze mont mar furdes is volt, sot, meg egy masik tavat utba ejtettunk a Lake Wabby-t ami egy nagy homokdomb aljaban volt, es a meredek homokdomrol bele lehet szaladni a toba. A domb annyira meredek, hogy valaki surf board-al csuszott bele, mi maradtunk a futasnal, bar a vegen inkabb eses volt mint futas.:)
Kompot idoben elertuk, kocsit is leadtuk epsegben. A harom nap alatt egyszer sem sikerult elakadni, pedig minden tolunk telhetot megtettunk, de meglepo hogy milyen utakon el tudott menni a jargany. Persze multkor mas autoval mentunk, amibe 10-en voltunk, es a kocsin is "virsli" gumik voltak ami nem epp homokra valo. Nap vegere azert elegge elfaradtunk, de meg hatra volt egy "ropke" 300km-es ut hazaig. Este szinte bedoltunk az agyba, viszont egy emlekezetes 3 nap volt mogottunk.

2008. március 20.

» GOR - Great Ocean Road: 23:11 | Posza | 0 komment; ^{Posza mar megirta a kiruccanasunk benzingozosebb reszet, en megprobalom osszefoglalni az F1 elotti torteneseket. Penteken melo utan este indult a gepunk es ismet Avalonba szalltunk le. Mar nem lepodtunk meg a repter mereten es azon sem, hogy fapados jarat leven lepcsoznunk is kellett. Ugye aki hozzaszokik a "johoz" a nemzetkozi jaratokon? :)

Felvettuk az autot, amit ezuttal a Budget-nal foglaltunk, mivel 4 nap foglalas eseten a negyedik napot ajandekba kaptuk. Aznap ejjel Anettnel, Tibinel es Borikanal allomasoztunk, de gyakorlatilag csak egy gyors furdesre es nemi beszelgetesre futotta, mivel vmikor 11 korul ertunk oda hozzajuk. Masnap aranylag koran terveztuk az ebredest, de volt am kis ketlabon jaro csacsogogep ebresztoorank Borika szemelyeben, aki kora reggel meg almosan odatotyogott az agyunk melle es nagy szemeket meresztve probalta megfejteni, hogy kik is vagyunk :) Nagyot nott es sokat fejlodott, miota utoljara lattuk ot (meg januarban). Osszekaptuk a cuccainkat es nekivagtunk a Great Ocean Road-nak, nemi reggeli harapnivalo es kave utan. Az elso allomas Torquey volt, ahol kicsit setalgattunk, neztuk a szorfosoket, aztan tovabb indultunk.

A Split Point vilagitotorony megallo kovetkezett. Koruljartuk alaposan. A tornyot 1891-ben epitettek es mellette ket haz van, ami a toronyorok lakhelyeul szolgalt. Ma mar csak turista latvanyossagkent funkcional, a ket hazat 2004-ben aukcion tobb mint masfel millio dollarert ertekesitettek.

Ismet autoba utlunk es a kovetkezo allomas Lorne volt. Ez egy kb 1300 fos falucska ami egy obol menten talalhato. A kavezok, ettermek es a kis uzleteket csak egy utca valasztja el a strandtol. Mivel ekkor mar kora delutan volt, igencsak megeheztunk, be is ultunk egy pizzeriaba. Kicsit kifujtuk magunkat es tovabballtunk az Erskine Fallshoz. Ez egy kozeli esoerdoben levo vizeses. Mar nem emlekszem, de tobb szaznak tuno lepcso vezetett lefele, de ez igazan akkor valt erdekesse, amikor visszafele fel kellett maszni rajtuk :) De megerte a latvany, minden noveny csodaszep zold es hatalmasra nott, koztuk pedig a vizeses. Elcsodaltuk egy darabig, na meg persze ki is fujtuk magunkat mielott visszamasztunk volna a parkolohoz.

Ismet visszamentunk Lorne-ba es meg vegigsetaltunk a molon, neztuk, hatha ismet szerencsenk lesz es valamelyik horgasznak megint valami nagy kapas lesz, mint anno Hervey Bayben a capa horgasznak... de senki nem fogott az ottletunk alatt semmi emlitesre meltot, de lattunk egy meretes rajat, ami szepen nyugisan uszkalt a molo korul, kishalakra vadaszva. Ideje volt tovabballni, mert meg hatravolt egy kb 50 km-es ut a szallasunkig, az ut pedig tele latnivalokkal, tehat nem lehetett csak ugy fel ora alatt lezavarni. Megalltunk utkozben tobbszor is gyonyorkodni, fenykepezni a tajat es a Nap is vegre valahara kisutott. Mar esteledett, amikor Apollo Bay-be ertunk. Megkerestuk a szallasunkat, kipakoltunk es nekivagtunk valami bolt utan (udito, bor stb)nezni. Kozben kisetaltunk a partra, majd visszafele bevasaroltunk a legszuksegesebb dolgokbol, mint csoki, suti, ragcsalnivalok es udito :)

Masnap ismet aranylag idoben keltunk es mivel a szallashoz jart reggeli is, igy kicuccoltunk az autoba es megrendeltuk a reggelit, ami eleg boseges volt, tojas, sonka, paradicsom, kave, udito. Az etterem falan pedig tobb nyelven felirva, hogy jo etvagyat.. nana, hogy magyarul is ott volt :)

Erzekeny bucsut vettunk Apollo Bay-tol es meg sem alltunk (na jo, csak neha... fotozni) az elso allomasig, ami a Cape Ottway vilagitotorony volt. A torony 1848 ota mukodott es itt fektettek le Ausztraliaban az elso tenger alatti kabelt, ami Cape Ottway es}^{Launceston kozott huzodott es taviroallomaskent is mukodott. Ez alkalommal be is mentunk, pont akkor indult egy vezetett tura, ami bemutatta a toronyor hazat, munkaeszkozeit es elmagyaraztak a kulonbozo zaszlok jelenteset is. Eleg unalmas melo lehetett, nemhiaba, hogy akinek nem volt csaladja, az idovel "megzakkant" a maganytol. Itt felmehettunk a toronyba is, ott is elmagyaraztak, hogy mi hogyan mukodott es egy kicsit bepillantast is nyerhettunk az akkori orok eletebe. Eddig sem irigyeltem oket, de amikor mondta a turavezeto (aki szamomra leginkabb egy amolyan rumot szereto, oreg tengeresz medvere hasonlitott) megemlitette, hogy hetente egyszer ki kell maszni es letisztitani a torony ablakait.. na akkor nyeltem egy nagyot, elkepzelven magam, amint a szelben ott balettozom egy kb 30 cm szeles padkan.. az ablakpucolas amugy is a "kedvenc" elfoglaltsagaimhoz tartozik :)

Meg a mai napig is meteorologiai meroallomaskent funkcional, azaz minden nap tobbszor is jelentenek Melbourne-nek. A torony mar nem mukodik, de kozvetlen ele telepitettek egy sokkal kisebb, napelemmel mukodo tornyocskat. Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a kilatassal es kicsit belekepzeltuk magunkat az akkoriak mindennapjaiba, tovabballtunk, hiszen vart meg rank egy par megallo.

A kovetkezo allomas az Otway Fly Tree Top Walk volt, azaz egy horgonyzott acelbol felhuzott epitmeny, ami gyakorlatilag a fak lombkoronajanak magassagaban huzodott, igy ugy erezhettuk magunkat, mint akik a fellegek kozott jarnak :) Tok jo volt, hihetetlen kicsinek ereztem magam ahogy ott setalgattunk es le-lenezegettunk. Volt egy kiallo resze, aminek csak az egyik vege volt rogzitve, igy azt a tobbi latogato nagy oromere belengettuk es azon rohogtunk, hogy mennyire himbalodzik, mig a tobbiek nemnormalisnak nezve elnezoen mosolyogtak rajtunk, de persze kozeledni nem mert egyik sem :)

Miutan kiszorakoztuk magunkat, visszasetaltunk a parkoloba. Legkozelebb mar csak az

"apostolos resz" elejen alltunk meg. Millio turista, teli parkolok, buszok, helikopterek... mindenhol esernyos azsiaiakat lattunk :) Atsetaltunk a kiepitett uton es egybol el is felejtettuk a legyeket na meg a sok kalimpalo turistat... valami gyonyorusegesek volt a hatalmas narancs illetve sargas szinu sziklak - amint a labukat hatalmas hullamok mostak - es a turkizkek viz latvanya... Mivel eleg nagy tumultus volt, ezert kicsit visszabb mentunk az uton, aholis egy a sziklafalba vajt lepcson le lehetett setalni a tengerpartra, egeszen az apostolok labaig. Mi eltunk is ezzel a lehetoseggel, atvettuk a furdocuccunkat es lesetaltunk a partra. Posza be is ment furdeni, de sokaig nem birta, nagyon hideg volt a mi 26 fokos oceant szokott szervezetunknek :) En csak combkozepig mereszkedtem a jegesnek tuno vizben :) Inkabb csinaltam parszaz kepet :) Lassan ennek a napnak is a vege (vagyis a vilagosabb resze) fele kozeledtunk, igy visszamentunk a parkoloba es megceloztunk Port Campbell-t, ahol a szallasunk volt. Ez is egy kis falucska volt egy szikakkal korulvett obol menten. Kipakoltunk es furdes utan beultunk egy etterembe, ami az obol mellett volt. A kiszolgalast nem magasztalnam, mert vagy egy orat vartunk a steak-unkre es grillezett halunkra... de legalabb finom volt :)

Reggel egy gyors reggelinek imitalt kavezas utan visszamentunk az elozo nap kimaradt apostolos reszekhez. Ezeken a helyeken szinte senkivel nem talalkoztunk, igy kedvunkre koborolhattunk, fenykepezkedhettunk. Gyonyoru helyeken jartunk, az ember nem is hinne, hogy a kies, alacsony, szurkesnek hato novenyzet milyen szepseges dolgokat rejt. Jopar kilometert beletettunk a labainkba, orakon keresztul setalgattunk, lemasztunk, felmasztunk ucsorogtunk, nezelodtunk es nem birtunk betelni a latvannyal. Egy gyors delutani ebed utan tovabballtunk a kis falucskabol es mire kiertunk a London Bridge-hez (ezt a fantazia nevet kapta a sziklaegyuttes es 1990-ben ez szakadt le) igencsak lehult a 36 fokos levego ugy 22-re es beborult. Persze ez nem tartott vissza minket, meg vegigjartuk a tervezett utat, igaz a vegere mar pulcsit es hosszu nadragot kellett vennem.

Estere beertunk Port Fairy-be, ami talan eddig - az Ausztraliaban latott - az egyik legerdekesebb falu. Meghagytak az egykori foutcajat es az epuleteit, konnyu volt belekepzelni magunkat a kb 100 evvel ezelotti emberek eletebe. Hatalmas fak hajladoztak az utak menten, rengeteg regi stilusu haz, kemenyek stb. Nagyon magaval ragado volt. Este meg kisetaltunk a Griffith Island-re, ahol szinten egy kis vilagitotorony volt, illetve a sziget kulonbozo pontjain az egykori ottani lakosok tablakon mutattak be a falu es sziget tortenelmet. Az idojaras igencsak huvosre es a vegen esosre is fordult, igy nem mentunk vegig az uton ami korbevisz a szigeten, a torony utan visszafordultunk. Talalkoztunk par vacsizo kenguruval, kozuluk az egyik hagyta magat fotozni is :)

Eljott az utunk utolso nyaralos, kirandulos napja, reggeki utan elindultunk a belso utakon Ballaratba. Az ut nagyon szep volt, forgalom szinte semmi. Kb 2.5 ora mulva ertunk Sovereign Hill-be, ami egy ma mar latogathato egykori aranybanya falucska. Nagyon elveztuk, ahogy az egykori epuletek kozott setalgattunk, be-beneztunk az akkori kovacs muhelybe, gyertyaonto es kerekgyarto uzembe. Jartunk az akkori elelmiszer uzlezben, hotelben, bankban stb. Mindehol meghagytak az akkori berendezeseket igy egy kicsit at lehetett erezni a falu akkori hangulatat. Nem irigyeltem az akkori banyaszokat, hiszen lattuk a lakhelyukkent szolgalo satrakat, majd kesobb a munkahelyuket is, ami nem eppen egy kenyelmes iroda volt. Hihetetlen szuk lyukakban, jaratokban fejtettek kezzel es csakanyokkal a koveket, azt remelve, hogy aranyat talalnak. Persze a nagy reszuk nem gazdagodott meg, de az eletuk rament a szenvedelyukre. Lattunk aranyontest is, kb $100.000-t ero tombocsket onottek ki, sacc per kb 3 kilos volt. Lattuk hogyan keszitik a kocsi kereket, gyertyaontest es katonai menetelest es sortuzet is lattunk. Osszessegeben ez egy jo egynapos kirandulas, rengeteg latnivaloval, igenyesen kialakitott bemutatotermekkel, egesz belekepzeltuk magunkaz akkoriak eletebe.

Este faradtan erkeztunk Melbourne-be, majd akadt egy kis fennakadas is, avagy bezartak minket egy shopping centerbe, mikozben nagy elannal mentunk bevasarolni... azert kiszabadultunk es sikerult venni nemi elelmiszert is, majd kb 2 km setalas utan az autohoz is visszatalaltunk, mivel meg kellett kerulni a nem eppen kicsi bevasarlo kozpontot. :)

Masnap felvettuk Posza biroi pakkjat, kicsit setalgattunk, majd este idoben agybakerultunk, mert masnap ujra utjara indult a szaguldo cirkusz :)}

G'day mate